Még jól emlékszem amikor négy évvel ezelőtt apukámtól kaptam egy gyönyörű kiskutyát. Mint már említettem, úgy neveztük el, hogy Nina. Olyan picike volt, hogy amikor kaptam, nem is láttam, hogy behozza a lakásba, eldugta a kabátjába és onnan vette elő. Nagyon meglepődtem és boldog voltam, megígértem, hogy gondját fogom viselni. Ezt a feladatot azóta átadtam a Papának, aki helyettem eteti, itatja és télen kiviszi sétálni, mert nyáron én viszem apával. Azért még ugyanúgy szeretem, bár egyedül rám szokott morogni a családban, vajon miért? :) Felrakok ide egy cuki képet és ha sikerül egy videót arról, amikor a testvéreivel és a szüleivel közvetlen születésük után karácsonyozott az én kis Ninácskám. Ő az a kis alsó foltos kutyuli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése