a tavon

végre úgy néz ki, hogy itt a nyár és vége ennek a fránya télnek. Mikor hirtelen kisütött a napocska, az apukámmal és a barátainkkal kimentünk Dunavarsányra, apukám barátjának a tavára. Ez egy hatalmas nagy tó, étteremmel, vízisí pályával, szép faházakkal és röplagda pályával. Apukám egész hétvégén bográcsban főzött, amíg én a két barátommal bicajoztam. Ja, még be sem mutattam őket, Lió és Bence. Amikor aztán meguntuk a biciklizést, elkezdtünk pecázni, ám nem volt szerencsénk, a boton kívűl nem fogtunk semmit. Amikor kész lett az ebéd, mindenki asztalhoz ült és megebédeltünk. A Lió és a Bence szinte nem is ettek, olyan válogatósak, hogy pl. a Bence még a pizzát sem szereti. A Lió meg 8 éves koráig nem volt hajlandó megkóstolni a fagyit.Persze, amikor megkostolta, rájött, hogy mennyire szereti és hogy milyen finom. A kis buta elpocsékolt 8 évet, amit fagyi evéssel tölthetett volna. Erről jut eszembe, hogy az ebéd után volt fagyi is...nyami,nyami. Délután még játszottunk egy csomót, estére jól kifáradtunk mind a hárman, úgy aludtam, mint a bunda.
Most szombaton, május elsején is ott voltunk, csak már sokkal többen. Ugyanis ezen a hétvégén volt a hívatalos tónyitó parti. Rajtunk kívűl ott volt még egy csomó kisgyerek, építettünk várat meg minden. A felnőttek addig röplabdáztak és beszélgettek. Az ebéd újra bográcsban készült, de most szakács főzte és nem az apu. Nagyon fincsi volt.
A tavon van egy titkos bázisunk, amit a Lióék építettek. Ha elveszítjük egymást, akkor mindig a bázison találkozunk.
A szülinapomat is a tavon ünneplem, ami nyár közepén lesz. Nagyon sok barátomat meghívom és remélem sokan el is jönnek majd. Most ennyit írok, majd még folytatom. Puszi minden kedves olvasómnak! -Zea Baby.